Ha csak az egyik vérnyomásérték, a szisztolés vagy a diasztolés, magasabb a normálisnál, azt is ki kell vizsgálni. Ilyenkor is nő a szív- és érrendszeri betegségek kockázata. Ezt hangsúlyozza dr. Kapocsi Judit PhD, a KardioKözpont magas vérnyomás és érkockázat specialistája.

Mikor számít magasnak a vérnyomás?

Normálisnak az a vérnyomás tekinthető, amelynél a felső (szisztolés) érték 120–129 Hgmm, az alsó (diasztolés) érték 80–84 Hgmm között van. Az értéknek minden esetben 140/90 Hgmm alatt kell maradnia. Egy-egy magasabb mérési eredmény még nem ad okot aggodalomra, mert annak sok természetes oka lehet.

Ha viszont több mérés is legalább 140/90 Hgmm-t mutat, az már magas vérnyomás. Ilyenkor orvoshoz kell fordulni, hogy megelőzhetők legyenek a súlyos szövődmények, például a szívinfarktus, a stroke vagy a szívelégtelenség. Dr. Kapocsi Judit szerint enyhe emelkedés esetén is szükség lehet kezelésre. Arról, hogy mi a teendő, kockázatbecslés alapján lehet dönteni.

Izolált szisztolés és diasztolés hipertónia

  • Izolált szisztolés hipertónia: csak a felső érték magas. Gyakori időseknél és súlyos érelmeszesedésben szenvedőknél. Fiataloknál ritkább, és többnyire a fokozott szimpatikus idegrendszeri aktivitás, vagyis a kezeletlen stressz okozza. Kutatások szerint ilyenkor jóval nagyobb a koszorúér-betegség és a kardiovaszkuláris halálozás kockázata, különösen nőknél.
  • Izolált diasztolés hipertónia: csak az alsó érték magas. Pontos oka nem ismert. Ritkább előfordulása miatt sokáig nem tartották különösebben veszélyesnek. Mára azonban bizonyított, hogy ugyanazokat a kockázatokat hordozza, a stroke szempontjából pedig még veszélyesebb is.

A specialista szerint a kivizsgálás több vizsgálatból áll, nem csak vérnyomásmérésből. Ide tartoznak a laborvizsgálatok, a 24 órás vérnyomásmérés (ABPM), az EKG és más kiegészítő vizsgálatok. Ezekkel felmérhető a szervezet állapota, és lehetőség szerint kideríthető az eltérés oka, valamint az is, hogy okozott-e már következményes problémát.

Dr. Kapocsi Judit szerint a pontos diagnózisra épülő kezelés akkor hoz tartós eredményt, ha a célértékeket az adott beteg állapotához igazítják. A célértékeket, az esetleges gyógyszeres kezelést és az orvos által összeállított életmódprogramot rendszeresen felül kell vizsgálni, és szükség esetén módosítani.